Mi az a passzívház?

A passzívház olyan épület, melyben a kellemes belső klíma – mind nyáron, mind pedig télen – jellemzően külön fűtési és hűtési elosztórendszer nélkül biztosítható.

Kiváló hőszigetelés

Ez annak köszönhető, hogy a passzívház kiváló hőszigeteléssel rendelkezik, a térelhatároló szerkezetek – a falak, padló- és tetőszerkezetek, valamint a külső nyílászárók – tekintetében. Ezáltal a passzívház hővesztesége csak töredéke egy hagyományos házénak. A hőveszteségek minimalizálása érdekében különösen nagy figyelemmel kell lenni a kiváló hőszigetelés alkalmazása mellett a hőhídmentes és légtömör szerkezet kialakítására, valamint már az építészeti tervezés során figyelembe kell venni az épület energiaháztartását.

Szellőztetés hővisszanyeréssel

A szellőztetés egy passzívházban mindig kontrollált módon, energiahatékony, hővisszanyerővel ellátott légkomfort szellőztető berendezéssel történik. Így egyrészt folyamatosan biztosított
a kiváló levegőminőség a lakáson belül, másrészt pedig a szellőzési hőveszteség is a töredékére csökkenthető.

Minimális hőveszteség

A hőveszteség jelentős részét a házban jelenlévő passzív energiaforrások ellensúlyozzák. Legfőbb passzív energiaforrás az üvegezett felületeken keresztül beérkező napsugárzás, valamint a háztartási gépek és a lakók által leadott hő.

Fűtés a szellőztetőrendszeren keresztül

A passzívházban fellépő nettó hőveszteség olyan minimális, hogy annak pótlásához sok esetben nincs szükség külön fűtési elosztórendszer kiépítésére. A fennmaradó minimális fűtési energiaigényt jellemzően az egyébként is jelenlévő szellőztetőrendszeren keresztül lehet elosztani a helyiségek között.

Extrém alacsony fogyasztás

Egy passzívház fűtési energiaigénye 80–90%-kal kevesebb, mint egy hagyományos házé és 60–75%-kal kevesebb, mint egy alacsony energiaszintű házé. Egyetlen passzívház évente tonnás nagyságrenddel kevesebb szén-dioxid-kibocsátást okoz, mint egy hagyományos ház.

A passzívház definíciója

A passzívház funkcionális definíciója az előbb említettek alapján már valószínűleg mindenki számára világos: Definíció „A passzívház egy olyan épület, melyben a termikus komfortérzet (ISO 7730) egyedül azon friss levegő- térfogatáram utánfűtésével vagy utánhűtésével biztosítható, mely a kielégítő levegőminőség eléréséhez (DIN 1946) szükséges – további egyéb levegő felhasználása nélkül.” Dr. Wolfgang Feist

Fontos apróságok a definícióban, hogy higiéniai szempontból csak tiszta, friss levegős rendszert feltételez, az épületből elszívott levegő visszaforgatását pedig nem javasolja, illetve annak hangsúlyozása, hogy a légcsere mennyiségét a higiéniai szükséglet határozza meg,
még véletlenül sem az esetleges fűtési igény.

Passzívház-tervezési irányelvek

Ön dönt: jól tervez vagy sokat fogyaszt: Egy ház tervezésekor bizonyos paramétereken nem lehet változtatni (pl. előírt épületmagasság, beépíthető alapterület vagy a telekhatártól mért távolság), e paramétereken túl azonban sok döntést maga az építtető vagy az építész hozhat meg. Nem árt tisztában lenni azzal, hogy mely döntések befolyásolják az építendő ház energetikai tulajdonságait, ezáltal az építési és később a fenntartási költségeit.

Építészeti alapkoncepció: Sok ember nem gondol arra, hogy az épület formája, az üvegezett felületek aránya és tájolása is jelentős hatással van a ház későbbi fogyasztására.

Hőszigetelés: A falak és a nyílászárók hőszigetelésének fontosságát egyre többen hangsúlyozzák. Érdemes megismerkedni a passzívháznál használt mértékekkel, amelyek épületfizikai számításon alapulnak, és mára már jól kipróbált és bevált értékeket képviselnek.

Hőhídmentes és légtömör kialakítás: A megfelelő hőszigetelési tulajdonságokkal rendelkező anyagokat az előírt módon kell összeilleszteni, azaz hőhídmentesen és légtömören. Mindkét paramétert tervezni kell, nem elég a kivitelezőre bízni.

Gépészet: A passzívház épületgépészete némiképp eltér a hagyományos gépészettől. Központi szerepet kap a – passzívházakban elengedhetetlen – légkomfort szellőztetés tervezése, amely a
szellőztetés mellett fűtési és hűtési funkciókat is átvállalhat. Ezt egészítheti ki egy, csak időszakosan rásegítő, alacsony teljesítményű fűtés, valamint a melegvíz-ellátás koncepciója, szem előtt tartva a megújuló energiaforrások előnyben részesítését.

Összes energiaszükséglet: A passzívház energiahatékony szemléletmódját teljesíti ki, hogy nemcsak az épületgépészet energiaigényét igyekszik minimalizálni, hanem irányértéket ad a ház teljes energiaigényére is. A házban lévő összes fogyasztó energiaigényének megválasztása is része a passzívház integrális tervezési folyamatának.

Hőhídmentes kialakítás

A passzívházban alapvető fontosságú a hőveszteségek minimalizálása. Erről elsődlegesen a ház fűtött épületrészének külvilággal érintkező felülete, az ún. termikus burok hőszigetelő rétege gondoskodik. A hőszigetelő réteg megfelelő vastagsággal, megfelelő hőszigetelő értékkel kell rendelkezzen, összefüggőnek kell lennie, és nem tartalmazhat számottevő hőhidat.

Milyen problémát okoz a hőhíd? A hőhidak helyén, az épületszerkezet belső felületén a felületi
hőmérséklet megváltozik. Ez jellemzően a hideg évszakban okoz problémát, amikor a belső felületi hőmérséklet a harmatpont alá kerülhet, ami párakicsapódást, és ezáltal penészképződést vonhat maga után. A hőhidak az épületkárosodás mellett jelentős hőveszteséget is okozhatnak. Több tanulmány is beszámolt már arról, hogy a hőhidak okozta hőveszteség nemegyszer eléri a 14 kWh/(m2év) értéket is. A hőhídhatás minimalizálása ezért döntő fontosságú egy passzívház építésénél.

A hőhidak figyelembevétele: Passzívházak energetikai tervezésekor elterjedt eljárásmód a „hőhídmentes tervezés” elvének a követése. Ez az elv akkor alkalmazható, ha a külső térelhatároló felületek hővesztesége – külső méretekkel számolva – nem több, mint a szerkezet összes hővesztesége. Ez esetben nem kell külön figyelembe venni a hőhidak hatását. Ez persze nem azt jelenti, hogy semmiféle hőhíd ne lenne jelen az épületben. Ezen elv figyelembe veszi az ismert, tervezhető hőhidakat, és enged némi ráhagyást a minimális mértékű, vonalmenti hőhidak számára is. A tervezhető hőhídhatást az egyes szerkezeti elemek U-értékénél kell figyelembe venni. Ez történik például a vákuumpanel hőszigetelésnél, ahol a beépítéskor óhatatlanul keletkező vonalmenti hőhíd miatt, a laborban mért 0,005 W/(mK) λ-érték helyett 0,008 W/(mK)-nel kell
tervezni. A termikus burok felületének megadása hőhídmentes tervezésnél a külső méretek alapján történik. Ez az eljárásmód az épület éleinél a biztonság javára téved, azaz negatív hőhidakat (ún. geometria hőhidakat, negatív ψ-értékkel) eredményez. Az így képzett tartalék, bizonyos szintig képes ellensúlyozni az esetleg jelenlévő vonalmenti hőhidak hatását. A tapasztalatok azt mutatták, hogy egy átlagos geometriájú épületnél a hőhídmentesség kritériuma még elégségesen teljesül, ha egy vonalmenti hőhíd ψ-értéke sem haladja meg a 0,01 W/(mK) értéket.

Impresszum | Adatkezelési tájékoztató | ÁSZF

© 2021 GL Fatelep Kft. | Minden jog fenntartva.